El nem hangzott beszélgetés

- Jó reggelt! Remélem szép a napod!
- Szia. Jó reggelt neked is.
- Köszönöm!
- Jól aludtál?
- Igen. Megnéztem hogy mikor tudok menni.
- Figyelek.
- Jövő hét utáni hétvégén lesz. Jövő héten éjszakás leszek és az azt követő 7 csütörtök, péntekje szabad. Akkor haza is ugrok aztán majd valamikor vasárnap meg vissza.
- Azon a héten én csak kedden dolgozom. A hét többi napja szabad.
- Király. Már 9én elindulok csütörtökön reggel már a városban leszek. Délelőtt vezetnem kell. Dél körül tudunk találkozni. Ha van kedved gyere elém és együtt tudunk lenni többet.
- Oké. Az jó. De szeretnék kérni Tőled valamit.
- Mondjad.
- Ne töltsd velem mind a 3 napot. Találkozzunk. Menjünk el fagyizni, vagy ebédelni, vagy együnk egy lángost a Margit szigeten. Sétáljunk a városban.
- Miért mondod ezt?
- Ne érts félre kérlek. Alig várom, hogy találkozzunk. De most úgy érzem, Hűbele Balázs-módjára belecsapunk a lecsóba, és nem hagyunk a magunknak időt, hogy megismerjük a másikat. Én sok mindent elrontottam már az életemben, ezt szeretném jól csinálni. 
- Én szeretnék Veled lenni. Szeretnék Veled szeretkezni.
- Azt ki sem hagynám. De szeretném, ha a barátaiddal is találkoznál. Ők ugyanúgy az életed részei, és fontosak. Velük is legyél, ne csak velem. Nekem egyenlőre elég egy nap is.
- Örülök, hogy ezt mondtad.
- Mi ez a vigyor? Mi jár a buksidban?
- Várom már...
- Én is.
- Majd meglátod mi jár a fejemben!


A sors fintora, hogy mindig utólag okos az ember. Későn jövünk rá, hogy hol rontottuk el, és hogy mit kellett volna mondani. Javításra pedig ritkán van még egy esély.