Mindig azzal a sztorival jövök, hogy pár évvel ezelőtt egy rádiós kollégám mesélt Edith Piaf életéről szóló színdarabról.
Van benne egy jelenet, amikor Piaf a barátnőjével beszélget, és azt mondja a barátnő:
"Ha egy tisztességtelen nő megkíván egy férfit, akit nem lenne szabad, akkor a tisztességtelen nő megszerzi amit akar és tovább lép. Ha egy tisztességes nő megkíván egy férfit, akit nem lenne szabad, a tisztességes nő elmegy, és vesz magának egy új ridikült."
Szóval adva van Mr. Szürke, akihez én igencsak vonzódom, pedig nem plakátpasi, vagy ilyesmi, nem is szépfiú, viszont van valami kisugárzása, amitől megőrülök. Na meg a szürke szeme, amivel méricskél...
Szóval a minap elmentem csatangolni a városba, és betévedtem egy 
Deichmann üzletbe, ahol éppen az aktuális kollekciókat pakolták ki a polcokra. Gondoltam körülnézek, amúgy is leharcoltam már az őszi cipőimet, elkel egy új darab. (Valamelyik nap 3 pár cipőt dobtam ki a kukába, mert teljesen széjjel voltak menve, vagy törött volt a talpuk.) Találtam is köztük egy igen csak tetszetős darabot, ami a csodával határos módon, még puha talpú is, tehát tudok benne autót vezetni. Ez utóbbit teszteltem is tegnap.
Ahogy ballagtam a pénztár felé hónom alatta frissen szerzett cipellővel, megakadt a szemem egy ugyanilyen színű táska is...
Nem, nem vettem meg, pedig igazán szerettem volna.
Csábított, de én ellenálltam, már csak azért is, mert erősen kell koncentrálnom arra, hogy ne foglalkozzak Mr. Szürkével, akármi is van.
Szóval ha Piaf barátnőjének elméletét vesszük, akkor egy jellem vagyok.
Viszont van egy igazán szép topánkám.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.