Évekkel ezelőtt, mikor még albérletben laktam, egyik nap éjszakai melóból hazaérve, a nálam kábé 5 évvel fiatalabb lakótársamat a konyhában találtam. Nelli, a rettenetesen szőke lányka zokogva itatta az egereket. Kérdem Tőle: 
- Mi történt Nelli? Mi a baj?
- Tönkretettem a lábast, amit anyukámtól kaptam!
- Ááá, nem hiszem én azt. Azért ennyire nem kell sírni.
- De igen, mert most kidobhatom az egészet.
- Na de mégis mi történt? Egy lábast azért nem lehet csak úgy tönkretenni.
- Bundáskenyeret akartam sütni, de teljesen odaégett minden.
Nézem a szétégetett lábast, hát tényleg menthetetlen volt szegény, de azért gyanús volt...
- Te Nelli, mennyi olajat tettél a bundáskenyérhez ebbe a lábasba?
- Hát amennyit kell.
- Na de mégis mennyit tettél?
- Hát annyit mint a rántotta alá szoktam...
Erre nem tudtam mit mondani. Letettem a szétégetett lábast, és hagytam, hogy Nelli tovább zokogjon.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.