"Ki nyitott szemmel és vaksötétben él,
az a múltban jár és a mában lenni fél."
Mondogatom magamban minden nap, hogy ne féljek, minden rendbe jön és minden a helyére kerül, de nehéz ezt így is gondolni, és bízni.
Könnyű mondani, hogy ne gondoljak a legrosszabbra, hogy higgyek, de reggel óta félek, szó szerint rettegek valamitől, de nem tudom mitől.
Már reggel, mikor felkeltem, gyomorideggel ébredtem, mint aki aznap vizsgázik és izgul.
Olyan erős, annyira mély ez az érzés, nem tudom honnan jön, nem tudom miért, csak érzem, hogy valami nincs rendben, valami történni fog. Ilyen még nem volt.
Nem tudom leírni, nem tudom megmagyarázni.
Nem tudok előle elbújni, nem tudom kivonni magam belőle.
Nem tudom mikor múlik el.
Egyszerűen rettegek, mintha egy kés hegyén táncolnék az életemért és más dönti el, hogy merre billenek.
Borzalmas érzés.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.