"Ha sokáig nézel a mélységbe,
a mélység is beléd néz."
(Friedrich Nietzsche - Jón, rosszon túl)
Az Árnyvilág-tarot kártyái között van egy lap, a Bolond.
A kártyán a bolond egy szikla peremén áll, és elsőre nem is tűnik bolondnak, csak egy szép ruhás nőnek.
Viszont ha jobban megnézzük a kártyát, feltűnik, hogy ez a szép ruhás nő éppen ugrani készül, előtte nincs más, csak az ismeretlen szakadék. Ha ugrik, csak a galambok és a csőrükben lévő szalagok tartják majd. Gondolkodás nélkül rugaszkodik el a szikláról, ösztöne hajtja. Nem fél, nem gondolkodik. A szikla és az alatta húzódó föld között nincs más, csak a végtelen kékség, mégis szabadon dönt, csak a szívét követi. Nem érdekli, ki érti tettét, vagy ki követi. Derűlátó, felemelt fejjel áll a szakadék legszélén.
Ő a kaland, a szenvedély megtestesítője.
Lábánál egy róka fekszik.
Figyel.
Csak nézi a bolondot, képtelen megérteni, mi készteti a Bolondot az ugrásra. Nem érti az érzéseit, a vágyait.
Ő az értelem
Vajon ki valójában a bolond?
A Bolond, aki minden logikának ellentmondva fejest ugrik az érzéseit követve a mélybe, a szabadságba, nem törődve a következményekkel, vagy a Róka, aki makacsul ragaszkodik az értelemben és a gondolatban vetett hitében?
A kártya azt mondja, mindez én vagyok.
A Róka is, a Bolond is.
Bolond vagy Róka. Mondom én, bolond...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.