Rezeg a léc

Szeretem az állatokat.
Mindig is szerettem őket, ráadásul elég nagy türelmem van velük szemben.
Járt már nálam nagyon beteg, össze-vissza pisilős és nagyon félénk is.
Szombaton pedig megérkezett Eve, egy újabb problémás rehabcica.

Eve nagyon szép cica, tricolor bundája sűrű és tömött.
Először kábé 50-szer járta körbe a lakást, mindent megszimatolt. Aztán lassan lenyugodott, feltelepedett az ágyra és egész délután szunyókált. Nem evett semmit, nem ivott semmit, csak aludt. Néha felnézett egy-egy zajra, de aztán aludt tovább.
Tegnap délutánig nem is volt vele semmi baj. Gondoltam szépen lassan megnyugszik, aztán jóban leszünk.
De aztán jött a fekete leves.
Először a konyhapultot célozta meg, amit én baromira nem kultiválok, mert én a konyhapultra ételt teszek, és a macskának ott semmi keresnivalója. Elzavartam egyszer. Aztán suttyomba visszament. Aztán elzavartam még egyszer, akkor már kicsit erélyesebben szóltam hozzá. De csak visszament a piszok. Ha meghallja, hogy a konyha felé megyek, leugrik. Hallom, ahogy puffan a mancsa a kövön.
A szemtelen kis dög.
Aztán jött az asztal.
Éppen kimentem inni a konyhába, öntöttem ásványvizet a pohárba és megittam. Megfordulok, erre kíváncsi fejjel nyújtogatja felém a nyakát, hogy mit is csinálok, mert őt az bizony baromira érdekli.
Az asztalon. Azon az asztalon, ahol én eszem.
Kapott egy tockost és duzzogva elnyargalt.
Aztán egész nap duzzogott.
Anyám hívott, hogy menjünk el valahová. Felöltöztem, a nagyszoba ajtajait becsuktam, és elmentem.
Eve szunyókált a kisszobában a széken.
Elvoltunk vagy 4 órát.
Mikor hazaértem, fel sem tűnt, hogy valami nincs rendben.
Este, mikor mentem volna fürödni, a kisszobában feljebb akartam venni a fűtést...
Nézem, mit keres a vízipálma kaspója a szennyeskosárban, ami a konvektor mellett van, ráadásul fejjel lefelé.... ott volt a vízipálma is, a földdel meg a vízzel együtt, fejjel lefelé, a mosnivaló ruhákon. Úszott az egész a vízben, a földben, meg a vízipálmában...
Kibányásztam, leráztam a földet mindenről, és beraktam a mosógépbe. Gondolom a szomszédok örültek, hogy este 8-kor indítottam el a mosógépet...
Nem tudtam mit csinálni vele, nem bántottam, nem lett volna értelme, úgysem értette volna, hogy miért szidom meg. Ugyanakkor feltételezem, hogy véletlen volt, a kis hülye csak leverte a virágot. Még szerencse, hogy a szennyeskosárba esett és nem a parkettára, eláztatva mindent.

Másnap meg jött a következő.
Kimegyek az erkélyre cigizni, ahogy szoktam. A kisasszony békésen szunyókál a kanapén. Kb. 5 perc múlva megyek be, macska a 120 cm-es ívelt képernyőjű tv mögött, éppen masszív szagmintát tukmál a tv hátsó felére, a tv meg imbolyog... Hát megállt bennem a vér. Gyorsan odaugrottam, megfogtam a tv-t, őméltósága meg kapott egy tockost. A tv megmenekült a taigetoszi haláltól, a királykisasszony pedig duzzogva bevonult az asztal alá. Estig ki sem jött.
Közöltem vele, hogy ha abba hagyta a duzzogást, és előmászik az asztal alól, elbeszélgetünk a játékszabályokról, nehogy már azt higgye, hogy ő a góré a lakásban.