Nem, ez nem az a fajta macskajaj.
Ez egy másik.
Miután tizenakárhány éve cipelem magammal minden nap a plusz 30-40 kiló felesleget, elhatároztam, hogy minden nap, mikor nem dolgozom, tornával fogom kezdeni a napomat.
Adtam magamnak 1 évet.
Ha 1 év alatt nem történik semmi és nem nyerem vissza az eredeti formámat, vagy nem fogyok egy dekát sem (volt ilyen), akkor végleg feladom, és maradok olyan, amilyen vagyok.
November 1-ét tűztem ki kezdésnek, de mivel 1-én dolgoztam, maradt a 2-a.
Szóval tegnap nagy lendülettel belecsaptam.
Fél óra intenzív ugra-bugra, ami nagyon jól esett, kellemesen elfáradtam tőle.
Na de ma olyan izomlázzal ébredtem, és úgy mozogtam, mint egy öregasszony. Közben hasonlóképpen jajgattam is hozzá, és jajgatok most is. Örülök, hogy nem kell sűrűn felállnom a székből.
És igazából nem is ez a baj.
Azt gondolom, hogy ezt az egészet elkezdeni volt a kisebbik nehézség. Megtartani, folytatni a következő napokon, amíg bele nem ivódik az életembe és a tudatomba - sokkal nehezebb.
Na de lassan itt a holnap...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.